Idézett szövegek forrása: http://www.artpool.hu/kontextus/mono/nullpont6b2.html
Kép: http://www.tamabi.ac.jp/idd/shiro/ia/art-theory-map.gif
Erdély Miklós kontextusában vizsgálva a művészet fogalma (melyben számomra nem az az érdekes, hogy ezen kívül mi lehetne még művészet, hanem hogy mi az, ami egészen biztosan logikai problémákhoz vezet, ha automatikusan megengedjük rá az alkalmazását, és ezért felteszem és megengedem, hogy nem lehet bármi az, mert különben egészen értelmetlen ez az egész). :
„Jelentős alkotónak azt tartom, aki hozzájárult ahhoz, hogy a különböző művészinek nevezett tevékenységekben ne legyen semmi közös.”
Ez (is) egy romantikában gyökerező és azt meghaladni (vagy attól elfordulni) képtelen elképzelés, ahol a művészet és egyén vizsgálatának viszonyában fontosabbá válik a szubjektum, egy olyan sajátosság, ami értékesebbnek tartja az individuum egyediségét annál, ami közös és általános az ember és művészet tekintetében.
„Más szóval a respektálható művészettörténet megfosztotta a művészet fogalmát jelentésétől.”
Ha többféle, de egymástól megkülönböztethető művészettörténet létezik, akkor (egy nem feltétlenül önkényes) döntés kérdése, hogy a jelentésmegfosztó vagy a jelentésmegtartó művészettörténet fogalmát tekintsük „respektálhatónak”. Kérdéses még, hogy a jelentésfosztás után mennyire elkerülhető, hogy a művészet egy másik fogalom jelentését mégis maradéktalanul kielégítse és így a jelentés szintjén azzá váljon, mivel a művészet fogalmával már semmit sem mondunk vele kapcsolatban. (Lásd a társadalmilag elkötelezett vagy a társadalmi vitákat kiváltani szándékozó művészet politikai tettként, vagy egyenesen propagandaként való feltűnését. Ha a művészet csupán a véleménynyilvánítás (és azon belül is a politikai beszéd) eszköze, akkor nem lehet tudni, hogy mi különbözteti meg a művészettörténetet mondjuk a szólásszabadság vagy politika történetétől, és a műalkotásokra is az újságírás vagy a kampánytevékenységek szabályozása vonatkozna, mint szükséges feltétel, amit tartva akár egy kommentre való egyszerű hivatkozással is kielégíthető egy művészeti produkcióhoz már elégséges feltétel.)
„Mivel: sem az nem engedhető meg, hogy egy fogalom (jelen esetben a művészet) hol ezt jelentse, hol azt, sem kizárni nem akarok általam jelentősnek tartott alkotókat a művészet fogalma meg- mentése kedvéért (hiszen éppen azért tartom őket jelentősnek, mert munkásságuknak köszönhető, hogy a művészet fogalma mindíg mást és mást takar), ezért ki kell jelentenem, hogy, hála az alkotóknak, a művészet fogalma üres, nincs jelöltje, nem maradt jelentése.”
Abból, hogy bármit művészetnek nevezhetünk, nem következik, hogy bármi művészet is lehet. A jelölés - mint döntés - szükséges, de nem elégséges feltétel annak megállapításához, hogy a fogalom („művészet”) félreérthetetlen alkalmazása és/vagy ennek a (sokszor tudatosan taktikai) választásnak az elkerülése a félreértett jelöltre* (Erdélynél „4 fő síkban”** a műalkotás:tematika, módszertan, művtörténet, művész) megtörténik e, hiszen attól, hogy a kalapácsot megegyezés vagy egyéni kódolás szintjén hívhatjuk épp „fűrésznek” is, nem feltétlenül tudunk majd az így jelölt tárggyal „fűrészelni”, ezzel együtt pedig értelmetlen lesz használni ezt a megoldást abban az esetben, ha mindkét tárgyra (kalapács és fűrész ) szükségünk van, mert nem fogjuk tudni megkülönböztetni őket egymástól, ha az egyiket elkérik tőlünk. Ez a fajta fogalmi funkcióvesztés pedig függ attól a döntéstől, érzéktől vagy fogékonyságtól, hogy mennyire lehetséges magától értetődően művészetnek tekinteni bármit. Ez pedig nem feltétlenül szigorú definiálás kérdése, hanem inkább ugyanannyira annak felismerése, hogy hogyan működik a dolog. Ha azt állítjuk, hogy az a művészet, ami
„…képes sokjelentésűvé, tendenciájában végtelen jelentésűvé, "szuperjellé" válni”,
akkor még nem tudhatjuk, hogy mitől nem függ ez az átalakulás (melyik idő, kultúra, hely, ízlés zár ki biztosan egyes megoldásokat), és ad absurdum az ilyen érvelésre hozva példát, mindenki, aki rendelkezik egy kerékpárral, egyben Tour de France versenyzőnek is tekinthető lesz, mert nem tudunk olyan feltételről, ami ezt mégis megakadályozhatja.
„Ilyenkor megjelenik a szabadság érzete, ami semmi más, mint üresség, lyuk a "felismert szükségszerűség" láncolatában: hely.”
Ebben az értelemben a művészet egyben annak a világnak a megalkotása, aminek lennie kell. (Vagy azért, mert csak ezzel váltható fel egy „felismert szükségszerűség”, vagy azért, mert épp kívánatos és döntéseinkkel megtámogatott az az „üresség” vagy „hely”, ami a szabadság érzetét adja.) Így megint egy legfeljebb körbenforgó okoskodáshoz jutunk, amíg a szigorú definíciók károssága mellett nem vesszük észre, mert/vagy automatikusan megengedjük a rengeteg, lebegő, n+1 számú megoldás problémáját. Ha azt mondjuk, hogy egy fogalom döntések mentén mindenre alkalmazható, mert akár már egyetlen feltétel (a „döntés”) is kielégítheti azt (annak mentén „Hogy mi a művészet, azt megállapítani nem, csak eldönteni lehet.”), akkor logikailag szembekerülünk a fogalomalkotás racionális alapjával, ami szerint egy fogalom csak akkor lehet értelmes és használható, ha segítségével megkülönböztethetjük a létezőket. Amellett, hogy semmi nem tiltja vagy akadályozza meg, hogy akármit is művészetnek nevezhessünk, nem biztos, hogy működni fog, ha bármit annak is tekintünk.
Ha azt állítjuk, hogy NEM LEHET BÁRMI MŰVÉSZET, abból még nem következik, hogy bármit önkényesen el is döntöttünk volna, hogy ezt a kérdést önkényesen megválaszoltuk volna, vagy tettük volna fel. Ami továbbra is lehetséges, hogy: ez még egy eldönthető kérdés marad:
„Attól, hogy egy állítás döntés kérdése, nem feltétlenül önkényes.”
„Hogy az alkotók közül kiket tartok jelentősnek, természetesen az is döntés kérdése.”
„Jelentős alkotónak azt tartom, aki hozzájárult ahhoz, hogy a különböző művészinek nevezett tevékenységekben ne legyen semmi közös.”
Ez a fajta jelölés olyan tautológiához vezet, mely az önkényes érvelésnek ha talán még nem is elégséges, de szükséges feltételét már ki is elégíti, mert egyik ponton sem cáfolható kijelentéssel dolgozik önmagában található hivatkozásokkal: Mivel ha egy művész, amit csinál, az szabadon eldönthető módon művészetnek tekinthető, és mivel az már művészet, ezért ő maga is művész lesz, ha pedig ez így van, akkor amit csinál az művészet, mert ő már művész.
A legutóbbi fenti idézet második részének visszaidézésével kedves olvasómmal mi is visszaértünk az első idézet utáni problémához, ahol újra szembetűnővé válhat, hogy az egyéni vagy a „közös” megfejtések mellett döntünk. Erdély látszólag eldöntötte: „…a különböző művészinek nevezett tevékenységekben ne legyen semmi közös.”
Innentől kezdve csak remélni tudom, hogy nem értettem félre semmit szándékosan vagy képességeim miatt, de ezt a kérdést természeténél fogva már nem csak én döntöm el.
* ”Az ilyen jel megkülönböztetendő az algebrai x-től, amely tetszőleges jelentést vehet föl, mert a műalkotás semmilyen jelentést nem vehet fel, csak félreértés által.”
** ”A jelentések durván négy különböző síkon jelennek meg: - Tematikai síkon (mit) - Technikai síkon (hogyan) - Művészettörténeti kontextusban (minden megelőző, illetve egykorú műalkotás viszonylatában) külön a - mit - hogyan - Társadalmi, történeti síkon (a művész formátumától függően a szűkebb vagy tágabb szociális, kulturális környezet viszonylatában) külön a - mit - hogyan.”
