Hoax a kontextus erdejében vagy kontextus a hoax erdejében?

Mikor egy majom által készített festmény esetében a kritikusok meglepően kvalitásos absztrakt művészi kifejezésmódról kezdenek beszélni, ahol egyaránt dicsérik az ecsetkezelés expresszivitását és a képi kifejezésmód egyediségét, mint a számukra eddig ismeretlen, de meglepően kimagaslónak tűnő művész tehetségét, miközben nem is tudják, hogy nem ember készítette a képet, és az egész egy átverés, akkor mi is elgondolkodhatunk kritikusaink ítélőképességeinek határairól, vagy értelmezői képességük viszonylag könnyű becsaphatóságáról.  A példa története itt olvasható: http://hoaxes.org/archive/permalink/pierre_brassau_monkey_artist

Félreértések persze nem kizárólag a művészet területén lehetségesek.

Rengeteg üzenet ugyanis egész egyszerűen értelmezhetetlen vagy könnyedén félreértelmezhető lenne a kontextusa, illetve annak ismerete nélkül.  Ez akár a (nem csupán) kortárs képzőművészeti alkotásokra is alkalmazható összefüggés ahol persze az értelmezhetetlenség nem is feltétlenül a kontextussal van kapcsolatban, ha egyéb problémák vagy szándékok is jelentkeznek. (A rosszul alkalmazott vagy szándékosan kriptográfiába hajló képi, nyelvi eszközhasználat is ilyen, hogy csak kettőt említsek.) A kontextus a körülmények jelentésformáló kapacitása, annak az ismeretnek az összessége, ami az üzenetküldés során az üzenethez kapcsolódó és kapcsolható új vagy már ismert információnak a környezeti, tudati, logikai, történeti eredetű jelölője, amivel kiegészítendő a látszólag töredékes üzenet, vagy segítségével lecsökkenthető a deduktív módon levezetett állítások száma, ami a számos félreértés lehetőségének alapja.

 „A hármason vagyok.” A kontextus helyes ismerete (metrón? emeleten? telefonvonalon? stb.) itt segít értelmezni a tapasztalatunk számára esetleg hozzáférhetetlen elemeit a valóságnak, vagyis azt a kívánt választ is, amit arra az egyszerű kérdésre kaphatunk, hogy „hol vagy?”.
A kontextus egyik lényege (vagyis némely kontextus folytonosságának fenntartása, mint értelmezhetően megbízható keretrendszer) sokszor viszont pont a különböző olvasatok lehetőségében rejlik, amiben megkülönböztethetünk egymástól eltérő természetű ’történeti, ’művészeti’, ’esztétikai, ’társadalmi’, ’politikai, de még külön ’művészettörténeti ’ kontextust is. 

Ha nem létezne külön ’művészeti kontextus’, akkor nem lehetne befolyásolni a művészettörténetben megismerhető korábbi művészet értelmét és így a különböző esztétikai rendszerek alól is ki lenne húzva a talaj jelentős része. Ha nem így lenne, akkor a kontextus szó jelentésének értelmében nem létezne olyan körülmény, amiben logikai ellentmondás nélkül értelmezhető a művészet és jelentései. Mert vagy mindent művészetnek kellene tekinteni, vagy semmit nem tekinthetnénk művészetnek. ( A kontextus ugyanis jelenthet egy olyan körülményt is, ami befolyásolja a mű/művészet értelmét vagy értékelését.) Ezzel pedig egy használt fogalom máris elvesztené alapvető szerepét: a dolgokat egymástól konszenzuálisan megkülönböztetni képes természetét, így pedig még társadalomtudománynak is használhatatlan lenne. Jelenleg viszont nem ez a helyzet, még a rengeteg félremagyarázás ellenére is, bár a tendencia erősen errefelé mutat.